Mi ez a görög para már megint?!
A görög politikai helyzet újra a figyelem középpontjába hozta az eurózóna problémáit. Csőd? A valutaövezet felbomlása? A válságkezelés kudarcba fullasztása? Mit szabadít Görögország újra Európára?
A görög politikai helyzet újra a figyelem középpontjába hozta az eurózóna problémáit. Csőd? A valutaövezet felbomlása? A válságkezelés kudarcba fullasztása? Mit szabadít Görögország újra Európára?
Úgy tűnik, a múlt pénteken benyújtott törvényjavaslattal végleg búcsút mondhatok az egykor a kötelező magánnyugdíjpénztárba fizetett pénzemnek (és hozamaimnak). Pedig sokáig kitartottam.
Elég egyszerű üzenete van az utóbbi hetek kormányzati akcióinak. Azok a külföldi cégek, amelyek multinacionális leánycégként nem az újraiparosítás álmát szolgálják, Magyarországon nem szívesen látott gazdasági szereplők. Nem is az üzenet a meglepő, hanem ennek intenzitása. Ahelyett, hogy a választások után finomodott volna a retorika, új szintre lépett a "gonosz" elleni küzdelem. Ma már leplezetlenül szab törvényeket és vet ki új adót úgy a kormány, hogy egyes szereplők gyakorlatilag ellehetetlenüljenek, mások pedig monopolhelyzetbe kerüljenek.
A nagy felháborodást kiváltó internetadót nem a lakosság fizeti meg, mert nagy a verseny. Vagyis nem. Vagyis inkább legyen valami kalap. Vagyis ki írta ezt a fércművet?
Az európai uniós támogatás nem más, mint történelmi elégtétel a kommunizmusért, és kompenzáció a külföldiek kizsákmányolásáért - fogalmazott pénteki interjújában a miniszterelnök. Előbbivel nehéz vitatkozni, utóbbival viszont muszáj.
A jegybank elkölt 200 milliárdot pénzügyi oktatásra. Honnan? Miből? Megteheti? Elmagyarázzuk. Direkt nem lőjük le előre a poént.
Tudja-e Ön, hogy miért ugrott meg az államadósság Magyarországon? És hogy miért maradt utána magas? Azért, mert IMF-hitelt vettünk fel? Azért, mert a jegybanknak fel kellett töltenie a devizatartalékait? Többnyire ezeket szokták válaszolni, pedig egyik sem igaz. Az azonban még ma sem mindegy, hogy melyek is az igazi okok, már csak azért sem, mert félévkor a történelmi csúcsa közelében állhatott az adósságmutatónk.
Meglehetősen rossz példákat választott a miniszterelnök Tusnádfürdőn, amikor a magyar sikerhez keresett mintákat. Az országok egy része egyáltalán nem sikeres, mások pedig legfeljebb olyan módon sikeresek, ahogyan mi soha nem lehetünk azok. Szerencsére.
Nagyon közel vagyunk az utolsó kamatvágáshoz, és miután ez megtörténik, szólni fogunk - mondta el Gerhardt Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke a Portfolio-nak. A két százalékos alapkamatot szerinte sem érjük el, a mostaninál lassabb ütemű kamatvágásra pedig nem kell számítani. A 315 forintos euróárfolyam már bántotta az alelnök komfortérzetét, de mivel komoly piaci jajongást nem váltott ki, ezért a többi döntéshozó nem törődött vele. Gerhardt azt ugyanakkor határozottan cáfolta, hogy a jegybanknak érdekében állna a gyengébb forintárfolyam. Az alelnök emellett konkrétan azt gondolja, hogy egy bizonyos ponton túl a 10 bázispontos kamatvágások már csak szimbolikus jelentőségűek, a reálgazdaságot nem segítik. 12 milliárd eurót biztosan nem adna a devizahitelek forintosításához a jegybank, de a tartalékok néhány milliárdos csökkentése elképzelhető.
Népesedési fordulat jeleként hivatkozik az NGM a 2012-es termékenységi rátára a legújabb sikersztorit felvázoló közleményében. A demográfiai számok egyelőre legfeljebb annyit mutatnak, hogy a válság sokkhatása enyhül. A többihez egyelőre elég sok fantázia kell.
Kevés gazdasági érv hozható fel a kormány gazdaságpolitikai szlogenje, az újraiparosítás mellett. Talán a magyar munkaerőpiac néhány sajátossága magyarázhatja a kormányzat azon törekvését, hogy a feldolgozóipart nevezze meg első számú fejlesztendő területnek. Ugyanakkor a nemzetközi tendenciák, illetve a pillanatnyi relatív helyzetünk alapján sem látszik, hogy miért lenne ez az irány üdvözítő Magyarország számára.
Nagy piacbarát fordulatra nem számíthatunk, csak amennyi az újraiparosítási tervhez szükséges. Az etatista kapitalizmusnak meg kell találnia azokat a tartós növekedési motorokat, amelyekkel igazolni lehet a modell sikerességét.
Sajátos kísérletre vállalkozom: egy alapvetően száraz, unalmas témáról próbálom erősen szubjektíven elmondani a véleményemet. Mintha a vasbetonról akarnék ódát zengeni. Pontosabban egy elég szomorú balladát. Ez a téma ráadásul még csak nem is a vasbeton, hanem a statisztikai adatszolgáltatás egyre romló minősége.
A túlterjeszkedő, mindenbe beavatkozó állam, az etatizmus nemcsak az elmúlt négy év problémája Magyarországon, hanem sokkal, de sokkal hosszabb történet következménye, része és eleme. Ezt értékelő írásom első része elsősorban az elmúlt négy év állami szerepvállalásának gazdasági körülményeivel foglalkozott, ezúttal pedig a magyar állam kiterjedésének trendjeit elemzem. Az írásban rámutatok: ha az elosztható eszközök stagnálnak, vagy éppen szűkülnek, akkor az etatista gondolkozást követve csak fokozódó újraelosztással lehet a híveket megnyerni és jutalmazni, és stabil és tartós hatalmi bázist teremteni.
A forint pont azt teszi, amit a jegybank szeretne - gyengül. A fizetőeszközünk tartós leértékelése a gazdaságpolitikai élénkítés eszköze, kérdés, hogy sikeres lehet-e. A monetáris politika korlátját (a pénzügyi stabilitási kockázatokon túl) az infláció ellódulása jelentheti. Amennyiben a jegybank nem reagál időben, súlyos hitelességi veszteséget szenvedhet el.
"Szerte a világon emelkedik a szegények és a gazdagok közötti jövedelemkülönbség." "Magyarországon is nagyok a jövedelemkülönbségek." "Magyarországon is emelkednek a jövedelemkülönbségek." A fenti három állítást az elmúlt hetekben gyakran hallhattuk, megvizsgáltuk mennyire igazolják mindezt a számok. Az eredmény finoman szólva sem egyértelmű.
Külső és belső okokkal is összefügg, hogy az elmúlt napokban rohamosan gyengült a forint és ma kétéves mélypontra jutott az euróval szemben. Számos lehetősége van a magyar gazdaságpolitikának, hangsúlyosan a Magyar Nemzeti Banknak arra, hogy a kialakult helyzetre reagáljon, ha szeretne. Legközelebb február 11-én lesz előre meghirdetett, nem kamatmeghatározó jellegű ülés, amelyet egy héttel követ a kamatdöntő ülés, de a testület bármikor tanácskozhat. Az alábbiakban azokat a lehetséges lépéseket szedtük össze, amelyek mentén gondolkodhat a testület.
Persze minden nagy mozgás mögött a csúf spekulánsok állnak, de az elmúlt napok hektikus árfolyammozgásai beleillenek egy nagyobb képbe is. Az alábbiakban kétféle módon is megpróbáljuk megmagyarázni, hogy mi történik a piacokon, miért esik a forint.
Jó néhány feltörekvő piaci térség fizetőeszköze került erős nyomás alá az elmúlt napokban, és a forint sem maradt ki a sorból. A jegybank ennek ellenére a héten még csökkenteni tudta az irányadó kamatot, de felmerül a kérdés: vajon folytatható a lazítás, vagy a mostani fejlemények jelentik azt a külső sokkot, ami elakasztja a kamatciklust?
Gyenge színvonalú, nem független jegybank, a Fed szigorodó monetáris politikája és társadalmi instabilitás egyaránt kellett ahhoz, hogy egy Európa szélén lévő országot megcsapjon az árfolyamválság szele. Ezen kívül persze a magas adósságszolgálat, az óriási fizetésimérleg-hiány és a túlfűtött gazdaság is közrejátszik abban, hogy a választási kampányba fordulva Törökország épp a fizetőeszközének nagy leértékelését igyekszik megállítani.
A holland felügyelet szerint veszélyt jelentenek a közlekedésbiztonságra.
Elég komoly mennyiségről van szó, nagy átrendeződések zajlanak a háttérben.
Joe Biden visszalépését követően.
Miután többségi tulajdont szerez benne.
És mi az a Trump-trade?
Hirsch Gábor IT biztonsági szakértőt kérdeztük a Checklistben.
Turbulens heteken vagyunk túl, de van még öt és fél hónap.
